"Megakadt a szálka a torkunkon..."  Léni

Szerda este elszenvedtük második vereségünket az idei őszi szezonban. Nem szeretnék azzal foglalkozni, hogy egy győzelem vagy egy döntetlen mit jelentett volna. Egy mérkőzésünk van hátra, azt mindenképpen meg kell nyernünk.

Jól kezdtük a mérkőzést, egy remek támadás végén vezetést is szereztünk: a középpályán megszerzett labdával egy gyors kontrát vittünk végig, Kacsa a baloldalról lövésre gurított vissza, Léni pedig ballal a léc alá küldte a játékszert, 1:0. A Paksi is jó napot fogott ki, így kezdettől fogva színvonalas összecsapás volt. Az egyenlítő góljukat egy amatőr hibánkat kihasználva szerezték. A szabadrúgást a sorfal állítása közben gyorsan elvégezték, 1:1. Nem sokkal később egy durva helyezkedési hiba már a fordítást jelentette. A hosszúra átemelt labdát teljesen zavartalanul juttatta a kapunkba az ellenfél játékosa. Szerintem ez még bosszantóbb hiba volt, mint az első gólt megelőző. Azért volt még minek örülnünk a szünet előtt: Kacsa megrúgta a szezon gólját, aminek ráadásul az egyenlítést is köszönhettük. Labdáért visszalépve a félpályánál jobb szélen kapott Áditól egy felpasszolt labdát, megelőzve védőjét jobb külsővel elpörgette mellette, kívülről lefordult róla, majd saját labdáját a hatos sarkáról a hosszú felsőbe varrta. Szenzációs mozdulatsor volt! Mindenképpen ki szeretném emelni Andrew-t, aki főleg az első félidőben egyik legjobb teljesítményét mutatta be, amit én láttam Tőle. A védekezés mellett remekül osztogatott előre is. Sajnos a második félidőből nehéz lenne kiemelni ilyen szép dolgokat, mint az elsőből. Kaptunk két olyan gólt, amit annyival meg lehetett volna akadályozni, ha mindenki fegyelmezetten fogja az emberét. A meccs két harmadában gyakorlatilag emberhátrányban védekeztünk. És a Paksi bőven van olyan szintű csapat, hogy ezt kihasználja. Ha kivétel nélkül mindenki odafigyel a védekezésre, még úgy is nehéz megnyerni egy rangadót, de így sajnos eleve esélytelen. És emiatt vagyok csalódott, hogy megint nem sikerült legyőzni egy igazi riválist, és ráadásul úgy, hogy a könnyelműséggel egérutat is adtunk nekik. Nem akarok személyeskedni, mindenkinek van mit átgondolnia, van min változtatnia. De nem lenne igazságos, ha nem tenném hozzá, hogy közel sem mindenkinek ugyanannyi. És az is hozzátartozik, hogy talán ezeken a meccseken érezzük igazán Zsoló hiányát…

Az utolsó meccsen mindenkitől elszánt, fegyelmezett, ugyanakkor felszabadult játékot várok. Ott látom a fejlődési lehetőségünket a jövő(hét)re nézve, ha Andrew (ahogy most szerdán) és Miki is bátrabban mer játszani. A győzelem már a biztos bronzérmet jelentené, amiből akár még ezüst is lehet, ha a CSTB is megszerzi a 3pontot. De ne ez foglalkoztasson minket, hanem az, hogy ismét győztesként fejezzünk be egy mérkőzést, és jó érzéssel menjünk a téli szünetre.

Hajrá ’Ászok!

Miki