Az utolsó meccsről kár szót ejteni, azért annyit hozzátennék, hogy ha most kinézek az ablakon akkor azért nem azt látom mint múlt héten. A szervezők figyemébe tudnék ajánlani pár linket ahol 1 hetes időjáráselőrejelzést meglehetős biztonsággal el lehet fogadni. Nem is magunk miatt írom ezt, - utólag tudjuk, hogy semmilyen más eredménnyel nem végeztünk volna előrébb - hanem az egész bajnogság nívóját kicsit aláássa, hogy ilyen körülmények között dőlt el a bajnoki cím sorsa.
Pár gondolat a szezonról:
Zsoló távozása valóban megrendítő volt a csapatra nézve, de nem hinném, hogy ennek a kelleténél nagyobb feneket kell keríteni. Talán négy meccsünkről hiányzott, de ittléte alatt sem volt látványosan gördülékenyebb a csapat előrejátéka, mint amilyen távozása után lett.
Valóban nagyon hasznos és sokat futó játékosa volt a csapatnak, de mielőtt megismertük is képesek voltunk 60-80 gólt rúgni egy szezonban. Most mégse sikerült…
Valóban talán kevesebb olyan fantasztikus labdát kaptak a csatárok hátulról, mint az elmúlt félévben, de ugyanakkor az előllévők határozottsága és koncentráltsága sem volt a megszokott, sőt… Ez a két hatás mindenképp együtt járt esetünkben, én magam részéről az utóbbit érzem erősebbnek. Főleg úgy, hogy figyelembe kell venni, hogy a bajnokság egészét tekintve sokkal jobban védekező csapatokkal találkoztunk, mint eddig bármikor. Ha valaki fele akkora területen védekezik ellened, akkor nem kicsit nehezebb pontosan, helyzetbe hozóan előreadni a labdát.
Én sérülésre nem hivatkoznék. Van olyan sérülés, hogy – érthető okokból - nem tudsz pályára lépni és van olyan, hogy felmész, elfelejted minden bajod és a meccsdrukktól nem érzel semmit a lefújásig. Meggyőződésem, hogy nálunk ez utóbbira volt csak példa. Persze ha valaki képes arra, hogy a sérülésére hivatkozva nem teszi magát teljesen oda, azt én nem tartom csapatjátékosnak, de úgy gondolom és remélem, hogy nálunk ilyenre nincs példa, így ejthetjük a sérülés témát.
Összességében a csapatról elmondható, hogy a 2-3 szezonnal ezelőtti gyenge, rendezetlen csapatvédekezésünk az ELTE liga egyik, ha nem a legjobbjává nőtte ki magát. Ezzel egyidőben viszont régi erősségünk, miszerint a megszerzett labdákból villámgyorsan megindulva könnyű és szép gólokat szereztünk nagy százalékban vesztett a hatékonyságából. Pedig ha belegondoltok az első hozzátevő, a csapatvédekezés a szükséges alapja a másodiknak. Valahogy mégse tudtuk ezt idén megoldani és ezt valóban lehet hiányzókkal és sérülésekkel magyarázni, de szerintem a fő ok másban keresendő, amit mindenki érez és Tamás ki is mondta az utolsó meccs után: nem elég heti egy foci. Képtelenség így ugyanazon a hőfokon égni, főleg úgy, hogy kevesen vagyunk. Ha 1-2 ember a kelleténél fásultabb, rozsdásabb máris gondban vagyunk. Előző szezonokban fociztunk hóban, sárban és meggyőződésem, hogy az ebből fakadó koncentráltság, önbizalom szülte a rengeteg gólunkat.
Ha ezt a kollektív lelkesedést valahogy a tavaszi félévben vissza tudjuk hozni, akkor össze fog jönni, hogy a – véleményem szerint – belénk rögzült nagyszerű csapatvédekezésünket összhangba tudjuk hozni az elsősorban kreativitásra, egyéni villanásokra, gyors, pontos passzokra építő csapatjátékunkkal, és jövőre kb. 80-20-as gólkülönbséggel fogjuk zárni a szezonunkat. Amely lehet, hogy az utolsó lesz, így megtehetjük a csapatért, hogy rendesen felkészülünk. Találjunk rá módot, hogy január közepétől össze tudjunk járni!!!
Mindent egybevetve újra élmény volt a csapatban játszani, jó látni, hogy senki sem lóg ki a csapatból sem a pályán, sem azon kívül.
HajrÁszok!!!
Kacsa
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.