Mielőtt Miki beszámolóját olvasnánk, érdemes ellátogatni a Zsírmedence honlapjára:

http://majmedence.blog.hu/2010/11/16/bayern_zsirmedence_foldturkasz_united_3_4_1_0

Ezen a héten kétszer lépünk pályára a csepeli JÁG-arénában, mivel a Zsírmedence elleni mérkőzésünket erre a keddre halasztottuk. Egyáltalán nem ígérkeztek könnyű ellenfélnek, többek között a Torpedo-t is kétvállra fektették – ez nekünk még sohasem sikerült.

Kimondottan jól kezdte a mérkőzést ellenfelünk, viszonylag gyorsan meg is szerezték a vezetést egy a rövid sarokra tartó lövéssel. Az egész mérkőzésen rengeteget mozogtak, jól helyezkedtek, szóval azt innentől kezdve értem, hogyan sikerült győzniük a Vodka ellen. Azért mi sem tétlenkedtünk, egy-két veszélyes lövésünk volt, de ezek elakadtak a kapusban. Mindenesetre nem csak rajtunk múlt, hogy nem kerültünk nagyobb hátrányba… De aztán jött egy Léni-bomba a hosszúba, és máris 1:1 az állás. Ezt követően mindkét csapat türelmesebb üzemmódba váltott, így az első félidőben már nem esett gól. A másodikban viszont elég korán megszereztük a fordítást jelentő találatot: Dávid a (képzeletbeli) szögletzászlótól visszagurított Léninek, aki most nem a lövést választotta, hanem eggyel tovább gurította Mikinek, aki ballal a rövid sarokba helyezett, 2:1! Ezután sokkal nehezebb volt már feltartóztatni az ellenfél játékosait, sorra alakították ki a nagyobbnál is nagyobb helyzeteket, ziccereket. Szerencsére azonban a legtöbbet nem használták ki. Persze ez a mi szemszögünkből szerencse, ők hiába hivatkoznak bármire (pech, stb.), a helyzeteket értékesíteni legalább akkora feladat, mint kidolgozni őket. Ma az jelentette a különbséget, hogy nálunk van, akinek az utolsó pillanatokban sem remeg meg a lába döntő szituációban. De ne szaladjunk ennyire előre… Szóval kaptunk kettőt, amivel már ők álltak jobban, 2:3. A harmadikat már az utolsó 5 percben kaptuk, ami természetesen már elég későnek tűnik ahhoz, hogy igazából váltani tudjunk. Ám ez sikerült, egész szépen járattuk a labdát, ígéretes helyzeteink is voltak. Időközben a Spori jelezte, hogy 2 perc van még hátra… Ebből az első a szezon eddigi legfontosabb 1 perce volt: Léni keresztbe löbbölése után Kacsa bepöccintette az egyenlítő gólunkat, 3:3! Szerintem sokan aláírták volna közülünk akkor ezt végeredménynek is. De Kacsa másképp gondolta: Léni blokkolt a saját térfelünkön (így megszerezve gólja mellé a harmadik előkészítését is), amivel a 9-es számú támadónk a kapuig száguldott, megtolta kifelé, majd páratlan hidegvérrel a kapuba gurított, 4:3!! Ezután hangzott el a játékvezető szájából, hogy 1 perc van hátra, és mivel ezt sikeresen kibekkeltük, ismét miénk lett a 3 pont!

Sokadszor bizonyítottuk, hogy nem adjuk fel, és a mérkőzések legvégén is eredményesek tudunk lenni. Nagy fegyvertény, hogy erős a csapatunkban a morál, és ráadásul szerintem egyre jobb. És lehet mondani, hogy „4 helyzetből rúgtunk 4-et”… Egyrészt szerintem ez igazából elismerés, nem kritika. Meg úgy is lehet viselkedni, hogy „ehhez nem gratulálok” és a kinyújtott kéz mellett elsétálni (ahogy az a krisz nevezetű „játékos” tette), de ez undorító és nem sportpályára való viselkedés. Főleg úgy, hogy az egész mérkőzés rendkívül sportszerűen zajlott. Nem mi tehetünk róla, hogy 3 méterről sem találtak be.

Ádi játéka rendkívül tetszett, átjátszhatatlan volt az egy-egy elleni szituációkban, és a támadások segítésénél is összeszedet, jó döntéseket hozott. Léni gólja és három asszisztja nélkül sokkal szomorúbban írnám e sorokat, remek teljesítménnyel rukkolt elő. Nyilván Szabina jelenléte is ösztönző volt. Kacsának pedig hálás köszönet a meccs 49.percéért.:-)

Sajnos van egy szomorú dolog is: Zsoló nem tudja tovább segíteni villámgyors elfutásaival a FöldturkÁszok csapatát. Az egész Csapat nevében köszönöm itt meg Neki az eddigi játékát, és kívánom a legjobbakat! Ha úgy alakul – márpedig minden erőnkkel azon vagyunk -, akkor egy érem mindenképp fog lógni a Te nyakadban is.;-)

Hajrá 'Ászok!

Miki