Idei harmadik ellenfelünk az NSZK csapata volt, akiket eddig mindkét találkozásunk során legyőztünk (10:2, illetve 6:4). Az említett két mérkőzés az A-Ligában volt, mivel érdekes módon – ha hihetünk az eltefoci archívumának - az NSZK egyszer csak megjelent itt, anélkül, hogy a korábbi szezonokban szerepelt volna alsóbb osztályokban…

Nem sok helyzetet sikerült kidolgoznunk a mérkőzés elején, mégis mi szereztünk vezetést: Geri kidobásából Kacsa villant egyet, 1:0. Nem sokáig volt ez az eredmény, mivel egy szép egyéni akciót lezáró védhetetlen lövés az egyenlítést jelentette. A félidei 2:1-es állás Dávid parádés emelésével alakult ki. Szép gól volt, ezért szerződtettük! Ezután már nem volt döntetlen állás, végig mi vezettünk. Sajnos azonban ahogy lőttünk egy vagy két megnyugtató gólt, szinte postafordultával jött a szépítés, így végig nyomás alatt játszottunk. A gólok sorrendjére nem igazán emlékszem, úgyhogy nem időrendben írom le őket. Léni megszerezte idei első jobblábas találatát, tőle még egy (szokásos) veszélyes félollót emelnék ki. Kacsa folytatva a góltermelést a második félidőben kettőt vágott a rövidre, egyet jobbról, egyet pedig balról. És természetesen Andrew gólja van még hátra: Kacsa a magára vont 3 védő között kinyeste a labdát a hosszún felfutó jobbhátvédünknek, aki az átvétel után higgadtan a kapuba helyezett. A győzelemhez - mint mindig – kellett Geri és Tamás kimagasló teljesítménye is!

Egyértelműen ez volt a legjobb NSZK, akivel eddig találkoztunk, nehéz mérkőzés volt, amin rendkívül értékes győzelmet arattunk. Úgy gondolom, mindenképpen fejlődnünk kell az előny birtokában zajló játékban. Nem igazán tudtuk megtartani a labdákat, és így nagyon lassan telik az idő, ha nincs nálunk a játékszer. Ráadásul az ellenfelek lelkesedését is az töri meg a legjobban, ha gólt kellene rúgniuk, de nincs náluk a labda. Viszont remekül kontráztunk, és a helyzetkihasználásunk szenzációs volt. Így tovább,

Hajrá ’Ászok!

Miki