Egymás után másodszor értük el a harmadik helyet, ami nagyszerű eredmény! Nem sok hiányzott egy még jobb szerepléshez, de a gyengébbhez sem kellett volna éppenséggel jelentősen kevesebb. Szerintem reális képet tükröz a tabella végső állása. Többször is volt „szerencsénk”, de mindig megdolgoztunk érte, és ugyanennyi meccsen vesztettünk pontokat „balszerencsés” körülmények között, amik azonban szintén nem csak rajtunk kívülálló dolgokban jelentkeztek. Szóval, ahogy a németek mondják: „Die Tabelle lügt nicht.”
A játékunk sajnos valóban nem volt olyan gördülékeny, mint tavaly. Ez mindenképp az ellenfeleknek is „köszönhető”, akik idén több sikerrel akadályozták meg, hogy játszhassuk a könnyed támadójátékunkat. Ők fejlődtek, mi pedig nem léptünk előre tavalyhoz képest. De fontosabbnak gondolom az összeszokottság hiányát. Ebben a félévben 11 alkalommal fociztunk együtt, kizárólag a meccseken… Ami ugye nem a legalkalmasabb helyzet arra, hogy fejlődjünk. A legnagyobb hiányosságnak látom, hogy - én legalábbis – nem érzem, mikor kapom meg a labdát, és mikor nem. És a támadásainkban sok a bizonytalanság. Ezalatt azt értem, hogy a védők nem tudják, előre mehetnek-e, vagy túl nagy a kockázat, hogy nem kapják vissza a labdát, és egy rossz passz után teljesen kinyílunk. Ezek pedig nem fognak olajozottabban menni, ha nem focizunk együtt meccs kereteken kívül, amikor lazábban játszhatunk, és arra koncentrálhatunk, hogy jobban megismerjük egymás felfogását, elképzeléseit, stb.
Személyi változások is voltak ebben a félévben, egy-egy név szerepel a távozók és az érkezők listáján is. Zsoló távozását - mindnyájunk nevében mondhatom - természetesen nagyon sajnálom. Zoli érkezése viszont egyértelműen jól jött a csapatnak, remek csapatjátékost igazoltunk személyében.
Úgy gondolom, hogy az egyéni képességek alapján a következő tavaszi szezonban is a dobogó bármelyik foka lehet a cél. És hogy elérjük vagy nem (egyáltalán a dobogót is), azon múlik majd, hogy hajlandóak leszünk-e meccseken kívül is összejönni. Remélem, hogy így lesz! Mert ha mi megragadunk ezen a szinten, a többiek fognak annyit fejlődni, hogy már ne érjünk oda a dobogóra.
A FöldturkÁszok Erdélybe utazó kontingensének sok sikert, és az egész csapatnak Boldog Karácsonyt kívánok! Remélem, Januárban egy focipályán találkozunk!
Hajrá ’Ászok!
Miki
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.